Onszen, Szépítészet

Szóval szerdán eljutottam végre egy onszenbe. Annyira örültem, egyedül nem mertem nekivágni, mert fogalmam sem volt, hogy mit meg hogyan, nem volt kedvem bénázni. Jobban is tettem!

Az onszen a japán fürdő. Gyógyvizes, irtó meleg, mondhatni forró, télen felettébb kellemes, és az egészségre is pozitívan hat.

A japánok 6 éves koruktól látogatják, hát meg is lehet nézni a bőrüket!

Szóval szépen összebeszéltünk vagy hatan és elmentünk. Maga a fürdő egy plaza szerű épületben volt, kívülről inkább lohasztó. Na de belül!

Hatalmas ikebana a bejáratnál, kedves, egérléptű személyzet.

Belép, cipő ugrik, kis szekrénybe betesz. Pénztár.

Először is karperec a csuklóra, majd arról a végén szépen leolvassák, hogy mit és mennyit.

Aztán kaptunk fejenként 2 db kis táskát, azokkal elsétáltunk az öltözőig. Előtte persze vad telefonálásban voltam a magyar Gabival, hogy és mi mindent kell majd magammal vinni.

Azt mondta semmit, szerencsére ehhez is tartottam magam.

Az öltözőben minden cuccot le kellett venni magunkról a karperec kivételével, és egy tenyérnyi törölközőt magunk elé tartva kellett besétálni a tisztító terembe.

Ott a fal mentén kis csapok sorakoztak, kis zsámolyokkal, derékig érő falakkal elválasztva egymástól, a csapnál tusfürdő, sampon, hajbalzsam, csakis Sisheido (az ugye itt az alap).

Zsámolyra lekuporodtunk és tetőtől talpig meg kellett csutakolni magunkat, csakis szépen, tisztán, illatosan szabad belemenni a közös medencébe.

Ja igen, férfiak, nők persze külön vannak.

Ezek után a türcsiket le kellett helyezni a medence szélén elhelyezett kis korlátokra, és be lehetett lopózni a forró vízbe. Háháháaaa, és zutty.

Volt benne zubogó, mindenféle masszírozó vízköpő, egyik a hátat, másik a hasat, harmadik a talpakat, a többi pedig a rég elfeledett testrészeket vette kezelésbe.

Amikor itt kifőttünk, volt egy másik medence, aminek nem olyan forró a vize, ott lehetett lihegni meg pletykálni, na meg a gyerekek is inkább ide menekülnek. (de most nem voltak, iskola időben voltunk)

A víz egyébként nem büdös, nem olyan hévízi meg zalakarosi záptojás szagú. Aztán volt egy irtó forró, sötétbarna vízzel teli merülőforraló is, abban kellett megmártózni pár percre, hogy elég gyorsan ki tudjon futni az ember az udvarra.

Nagyjából el tudom képzelni, mit éreznek a csigák meg a rákok, mikor élve bedobják őket az üstbe…medencéből kikóvályog, aztán uccu ki az udvarra! Haaaaaa, az volt ám az isteni!

Gyönyörű, csupa kő, csupa fa, csupa bambusz! Szépséges kőfallal körülvéve, hogy illetéktelen szemek ne lássanak be, a falon vízesés, lent fa minden, a medencék meg köböl kifaragva, mindegyikben más víz.

Volt egy sós, barna és széndioxidos, csak úgy gyöngyözött a bőrünkön a sok buborék, meg jól ki is pirultunk.

Amikor nem bírtuk tovább, akkor a medence szélére, mint a kősziklára a sellők, kisiklottunk pihegni. A másikban valami gyógyfüves víz forrongott, olyan szaga volt, mint a svédkeserűnek.

Abban pont 2 percet bírtam ki. Ez a változó tényező az onszenben, most svédkeserű, máskor vörösbor, néha sör, meg van, amikor rózsaszirom és orchideák úszkálnak benne.

Aztán az én kedvencem egy selyem fürdőnek elkeresztelt pici medanszié volt, amiben tejszerű volt a víz , eszméletlen illatos és enyhén csúszós.

Ezután a baba segge is csak jelenteni tudott volna az én bürkémnek!

Ki is lehetett feküdni nyugágyakra, de kissé még hideg volt ehhez. Viszont a földre le lehetett heveredni minden további nélkül, mert volt egy rácsozat, alatta fél méterrel pedig folyatták a forró vizet, így nem fázott senki.

Közben a kezembe került egy illemtani szabályzat, hát nem mondom, szerzett néhány vidám percet. Azok az illusztrációk!

Ne kukkolj, fürgyé le, mielőtt belemész, ne pisilj bele, ne telefonálj, ne hangoskodj, ne ugrálj (kinek lenne ahhoz ereje???)

Naná, hogy azért jól megnéztük a japán macákat, mellesleg azok is minket. Ki ezért irigykedett, ki azért. 🙂 Én spec. a gyönyörű bőrüket irigyeltem.

Volt velünk egy 81 éves néni is, olyan teste volt, hogy simán bevállalná  egy 30-as is, esküszöm!!! Egyedül a karján volt egy kis ráncika.

Úgy festett, mintha rossz fejet montíroztak volna  nyakára. A japán nőkön sehol narancsbőr, semmi ragya, akinek nincs is valami jó alakja, az is guszta a hibátlan csomagolásával.

Viszont ami meghökkentett, hogy a testük ugyan csupasz, szőr nem nagyon nő rajtuk, viszont  bizonyos helyen egész őserdőt hordanak magukon.

Semmi brazil gyanta, semmi beretva, ott kérem szabadon burjánzik minden. Ezért meg ők bámultak meg minket. Meg a mellméreteink miatt.

Abból nem látta el őket a természet valami bőkezűen. Senkit sem. Tényleg, némelyiken kifejezetten sokat emelt volna egy kis szilikon. Hát ennyit erről.

Ezek után rájöttünk, hogy egész megéheztünk.Naná, hogy van ott egy szuper kis éttermecske!

Egyik táskából előkerült egy alul rózsaszín, felül lila krepp szerű anyagból készült, pizsire emlékeztető hacuka, abba beleugrottunk, és már ott is ültünk az étteremben.

Karperecet leolvasták, jött a kaja. A földön ültünk, de az asztal alatt van egy hatalmas lyuk, abba lehet a lábakat belógatni.

Téli hidegben meleg téglákat meg mittomén még mit tesznek bele, hogy az embernek ne dermedjenek le a patái.

Na és itt ettem valami hihetetlen cuccot! Fogadok, hogy minden rendes magyar családban összevesznek a gyerekek a csirke porcogóján!

A múltkor nálunk a Férj véletlenül megette, Mancika nem is beszélt vele aznap!

Na, itt leszedegetik a csontok végéről azokat a pici kis porcogókat, bepanírozzák és kisütik. Tálba bele, olyan, mintha az ember kis mogyorókat kapkodna be. Valami nankocu vagy mi a neve, amit a német kotzen igéböl jegyeztem meg, ami mezei okádást jelent. Pedig annyira nem rossz! :-)))

Csak az a hülye panír minek rá!? Mindent utálok, amit bepaníroznak, mi a francnak rá bunda??

Különben is szeretem látni, mit eszem, így meg akármi is lapulhat a prézli alatt… Na mindegy, egyébként a kollagén miatt eszik.

A kollagén az isten. Literszám, kilószám, lehet enni, venni. A német nők kissé csodálkozva nézték, ahogy mi a Gabival tobzódunk a porcogóban, csak úgy roszogtattuk a fogunk alatt és elmeséltük, hogy nálunk minden rendes családban megeszik a porcogót.

Háááát, milyen érdekes, náluk ezt meg a kutya eszi meg-mondta az egyik. Na és melyikőtök tud jobban futni?-kérdeztem. Na ugye, hogy ugye!!!!

Kaja után gyíkosat játszottunk. Felvettük a kettes számú táskában fellelhető zöldesbarna pizsit és bevonultunk egy terembe, ahol forró kövek várják az átfagyott kis gyíkokat.

Sötét, néhol egy mécses, halk zene, marha nagy kuss. (Tényleg, a gyíkok sem nagyon beszélnek…)

Az egyik oldalon fekete kövek, a másikon szürkék. A feketéken izzadni lehet ezerrel, a szürkék meg a vérkeringést fokozzák. Meg az alvást, mint kiderült, mert olyan jót szunyáltam!

Kedves 38 fok, vastag törölköző, kaja után, el lehet képzelni, miket összehorkoltak ott az emberek.

Ott már voltak pasik is. Sajnos utána nekem le kellett lépnem Mancika ügyből kifolyólag, pedig még lehetett volna különböző masszázsokat kérni meg visszamenni forrni egy keveset.

Egyébként az egész után lehet újra tusolni, ha valaki akar, és van egy hófehér pipere terem, ahol fehér asztalkákon sorakoznak a különböző krémek, nagy tükrök a falon, hófehér hajszárítók, tehát frizurával, sminkkel lehet elhagyni az onszent, nem pedig ázott tyúkként, ahogy Zalakaroson szoktam, és rohanni haza imádkozva, hogy jajjnehogymeglásson valaki ismerős útközben.

Elrohantam Mancihoz a suliba, mert az onszen az iskola közelében volt és így együtt jöttünk haza az iskolabusszal. Az onszen kifejezetten jót tett. Olyan fáradt voltam utána 2 napig, hogy kénytelen voltam délután is aludni, amitöl szép kipihent lettem azonnal. Szóval a hatás nem direkt, de megvan. 🙂

Péntekre jól kipihentem magam, mert akkor meg gyárlátogatásra mentünk! Biztos mindenki ismeri a Yakult nevü joghurt szerű italt.

Olyasmi, mint az actimel. Na, kiderült, hogy a Yakult nem csak itókákat gyárt, hanem kozmetikai szereket is, tehát ott volt a helyem.:-)

 

Bevonultunk. Előtte egy  pasi megkért minket, hogy hadd csináljon egy csoportképet.

Bevezettek minket egy külön terembe, ahol kerek kis asztalok sorakoztak, mindegyiken egy yakult ital, meg mindenféle kencék.

Leültünk, és meghallgattunk egy rövid, de nagyon korrekt kis előadást a gyárról meg a kozmetikai szerekről, amiket gyártanak. Hatóanyag, stb… ki is próbálhattuk természetesen.

Rövid ismertető a napi programról, majd a bőrünk elemzése következett egy gép segítségével. Hát a bőrünk felnagyítva olyan pocsék, hogy mindenki dobott egy hátast tőle.

Nekem kiderült, hogy a vonalak a bőrömben nem egyenesen, hanem srégen húzódnak, ami azt jelenti, hogy igen vízhiányos. Naná, ilyen szaharai szárazságban!

Amilyen gőzfürdő volt itt nyáron, olyan szárazak a téli hónapok. Literszám kenem pedig magamra a krémeket és több tubus kézkrémet használok el hetente, mégis.

Meg persze az sem túl kedvező, hogy klímával fűtünk ugye.

A krémjeik egyébként nagyon tetszetősek, csak kicsit joghurt illatú lesz tőle az ember.

Aztán megnéztük a gyártósort egy galériáról. Kezeslábasba öltözött emberkék, maszkban, szám szerint 6 db dolgozott épp, mintákat csomagoltak, amik olyan picik, hogy azokat a gép nem tudja megfogni, ezért kell emberi erő is.

Minden nap valami mást gyártanak. Mondanom sem kell, olyan tisztaság volt, hogy a bolha seggen csúszott volna, simán mertem volna a földről enni.

Majd az egyik fickó meghajolt és egy mikrofonba belemondta, hogy ö a gyár egyik büszke alkalmazottja, nagyon örül, hogy ekkora megtiszteltetés érte, hogy itt dolgozhat, meg hogy mi is eljöttünk megnézni az ö csodálatos munkahelyét, stb… elmosolyodtam, valamire emlékeztetett. :-)))

Ezek után visszamentünk a terembe, ittunk további yakult italokat és következett egy arctisztítási hadművelet az asztalokra helyezett szerekkel. Néni elől mutatta, mi meg csináltuk utána.

Megtanított minket arra, hogyan kell esténként megtisztítani az orcánkat. Hááát, tudott újat mutatni!

Persze a kézfejünkön csináltuk. Bekrémez, sok-sok krémmel, majd óvatosan leitat. Arcvízzel áttöröl.

Most jött az újdonság: felvert tojásfehérjének kinéző, felhabosított szappan következett, amit rá kellett kenni a kezünkre, de úgy, hogy a bőrünkhöz ne érjünk az ujjainkkal. Arcvízzel átitatott vattával egy mozdulattal letöröl. A végén pedig A krém.

Ezek után összehasonlítottuk a két kézfejünket és tényleg, nagyon nagy volt a különbség. Az egyik sokkal tisztább volt! :-))) Jó, tényleg, istenbíz, nem csak tisztább, hanem világosabb, hidratáltabb.

Minden krémben és arcvízben fehérítő van egyébként. Azt vártam, hogy következik a most lehet akkor kedvezményesen vásárolni, de semmi. Ezeket a termékeket üzletekben nem árulják, külföldre nem viszik ki (még), csakis megrendeléses módszerrel lehet hozzájutni.

Kaptunk viszont egy utalványt, hogy az arcvizet féláron megrendelhetjük. Nem értem őket, ha lehetett volna direktben vásárolni, szerintem mindenki megvette volna azt az arcvizet. Így viszont sanszos, hogy senki nem veszi meg, mert a megrendelőlap csak japánul van, macera, stb, stb…

A legdrágább krémjük egyébként kb. ezer euró nagyságrendű. Ja. Elsőre kiszúrtam. :-)))

Ezek után érzékeny búcsút vettünk a gyár alkalmazottaitól, majd a kijáratnál kezünkbe nyomtak egy kis táskát, benne egy doboznyi termékminta, szappanhabosító tüll kendő, meg a helyi újság, aminek címlapján már ott ékeskedett a mi csoportfotónk. :-))))

Az udvaron pedig az egész személyzet felsorakozott, sorfalat álltak a tiszteletünkre, és míg el nem tűntünk a kanyarban, addig integettek utánunk. Édesek voltak. Gondolom a pokol kilencedik bugyrába kívántak minket, a sok vihorászó, sápadtarcú, ráérő vén dögöt. (valami azt súgja, hogy ne magamból induljak ki)

Utána még ebédelni is mentünk, meg kicsit shoppingolni, majd mi ketten a Gabival még beültünk egy bárba kávézni, ugyanis Mancikát a suliból hazavitte a Gabi lánya magukhoz, hogy ne kelljen annyira sietnem, ne legyek stresszben és ne kelljen lelépnem megint idő előtt.

Ők meg elmentek a mekibe fagyizni.

Szép napom volt, este értünk haza. A macska meg is volt rám sértődve.